Felsőtagozatos korosztály díjazott versei

I. helyezettek

 

Laczi Patrik

Sárosd

Bolti rímnovella…

Belépek a közértbe, és szívem szakad,
mikor látom a szegény matrónát mélán.
Akinek már bugyellárisa is hasad,
s otromba eladó szolgálja ki léhán.

 

Megnézi a vaj árát, s drágának tartja,
hisz hatvanévnyi munkás nyugdíja kevés.
Már látja az élete végét, mint harcsa,
ki horogra akadva már nem oly merész.

 

Spekulál erősen, mégsem jut előre!
Tán helyezze a polcra vagy a kosárba?
Egyről idővel sem halad a kettőre,
s gondoktól mereng, mint béka a mocsárba’.

 

Szeme forog. Lesi a „shoppingló” társát,
ki vásárló kocsival tolong előtte.
Kinek a gazdag hév hol elkapja párját,
s kinek agyát már Ámor is lelőtte.

 

Látja ám, hogy a kocsi már színig tele,
s még mindig púposan rakják jó áruval.
Istenem hát most mi legyen ő vele,
elessen talán, mint teke a bábuval?

 

Még mindig tanakodik, hogy meg vegye-e,
vagy nagy szégyenében inkább aléljon el.
Észbe kap, hogy otthon már nincs is kenyere,
s pluszba a vaj mellé, még azt is venni kell!

 

„Hát jó! Meg kell, vegyem, enélkül nincs élet!”
– véli a néne, hisz szétesett a szíve.
Elrakja, s míg más készíti a steaket,
ő csak a nagyon friss kenyér és vaj híve.

 

Pénztárhoz ballag, s a cédulára tekint,
nagy szemei az eladóra merednek.
„Most már mindegy!” – véli, s ráncos karja legyint,
hisz mások ilyeneket könnyen felednek.

 

Hűen pakolja el kenyerét és vaját,
hisz már a pénzecskéje is szépen fogyott.
Sapkája alá gyömöszöli kis haját,
mely már az öregedéstől ősszé kopott.

 

Ajtón kilép, nagyon hangosat köszön,
s kilógó hajába bele is kap a szél.
Elballag a néne, mint porszem a szöszön,
mely már cirok söprűtől is remegve fél.

 

 

Mohos Kristóf

Balogunyom

 

Ölelj át

 

Ha a világ egy ócska romhalmazzá vált

Ha semminek az értelmét nem látod már át,

Kérlek, csak ölelj át, ölelj át.

 

Ha megérted a szám keserű dalát,

Ha látod, milyen gonosz ez a mai világ,

Kérlek, csak ölelj át, ölelj át.

 

Ha már hideg van s kihűlt a tűz, mi táplált

És úgy érzed, már a szíved is megállt,

Kérlek, csak ölelj át, ölelj át.

 

Talán félsz most, bátorság nem járt át,

S remegő kézzel olvasod életed lapját,

Kérlek, csak ölelj át, ölelj át.

 

Hisz az élet egy ölelés; forró, bátorító,

Szerelmes, vidám, néha megható.

Két test és lélek, mikor találkozik

S aztán eggyé válva él tovább, s álmodik.

 

Közös jövőről, unokák hangjáról

Gyereknevelésről, de néha vitákról.

Merthogy vita nélkül álszent a kapcsolat,

De nem a veszekedést értem én ez alatt.

 

Szóval ölelj át, ha szeretnél szép életet,

Ölelj át, ha a jövőt te is így képzeled.

Ölelj át, mert az ölelés a minden;

Erre teremtett meg minket a Jó Isten

 

 

 

Szaller Viktória

Szigethalom

 

Buldózer Béla

(János vitéz fantázia)

 

„Mondd csak Barátom, e hajsza közepette

óriás édesanyád mily nevek közé tett be?”

- érdeklődött János, s haja lebegett

a nagy iramban elért egy felleget.

 

„Becsületes nevem, amire hallgatok

nincs bíz én nekem, anyám korán eladott...

Nevezz el Te engem!” –kérte az óriás,

„fizetségen nevem legyen s ne más!”

 

János azt kérdezte: „Termeted benne lehet?”

„Termetemre, nagy hasamra utalhatsz eleget.”

„Legyen hát ez a nap névadásod napja,

Buldózer Béla- így hív majd a falu apraja, nagyja.”

 

„Buldózer Béla?” –ismétli az óriás és nevet,

„Anyám sem adhatott volna különb nevet.”

Örömében már két mérföldet lépett

és két hét alatt partra tette vitézünket.

 

 

II. helyezettek

 

 

Szücs Boglárka

Várpalota

 

Családi ballada

 

Az apukám nagyon fürge,

Elképesztő, milyen ürge.

Ha viccet mond, csak nevetek,

Ezért jönnek az ötletek.

Ám tud szigorú is lenni,

Rossz kedvében kell csak lelni.

Sötét szeme szürkén villan,

S a jókedvünk el is illan.

 

Édesanyám nagyon gondos,

Ő a legeslegjobb boltos.

Ő a legeslegjobb pék is,

Ráadásul nagyon szép is.

Barna szeme fénye vagyok,

Ha reám néz, szinte ragyog;

Szíve telve szeretettel,

Bizonyítja szóval-tettel.

 

A kisöcsém ügyes nagyon,

Zenész lesz, azt megmondhatom.

Mikor fújja trombitáját,

Egész világ tátja száját.

Aztán harmonikán játszik,

És még jó gyereknek látszik.

Közben ő a rémek réme,

Ördögöknek mintaképe.

 

Ajánlás:

Ha versemet elolvasod,

családom csillaga ragyog,

Családfánknak ez az ága,

rímet termett balladámba.

 

 

Glotz Adél Anna

Szigethalom

 

Halloween

 

Ijesztő ez a szoba!

Az utcán is sok rémes pofa!

Kósza szellem, fejnélküli lovas,

Egy banya, kinek a körme vas!

Most meg aztán jön egy őrült,

Kit a malom fel-fel őrölt!

Egy pancser bokszoló érkezik,

Ki autójával nem nagyon fékezik!

Teremtő ég! Mennyi banya!

Itt egy egész banyatanya!

Tudom , hogy egy versből idéztem,

De, ha már ablakomon kinéztem,

A történetet tovább mondom,

Ezzel aztán lesz sok gondom!

Denevérként jön Drakula,

És a lánya Draku Laura.

Egy vérfarkas erre járkál,

Vérfagyasztó dalocskát kántál!

A sátán a fiával közeleg,

Veszélyes lett e közeg.

A Titanic is befut gyorsan,

Kapitánya kiköt nyomban!

Jön Frankenstein és Tragika

Van bennük egy-két hiba!

Hoppá! Ezek észre vettek !

Pucolok, mert még megesznek!

Jaj ne! Már utol is értek!

Ó! De nagyon félek!

Hát mibe kaptak bele?

A levegőbe és szaladtak vele!

Nem is tudom, mire véljem,

Azt se, örüljek, vagy féljek.

Végül megtudtam az igazat,

Elaludtam az esti film alatt.

Apu ébresztett fel,

Hogy az ablakhoz vigyen el.

Mit látok az ablakon keresztül?

Az utcán koromfeketeség ül.

Annyi szörny jön, amennyit el tudsz hinni,

A házakhoz be-be csöngetni.

Akkor jöttem rá, hogy nem kell görcsölni a sztorin,

Mert ma van a rettenetes HALLOWEEN!

 

 

III. helyezett

 

 

Seres Viktória Judit

Tököl

 

Felnőtté lettem…?!

 

Egy színház, minek színpadát vörös függöny fedi el,

Egy szellem vagyok, ki az angyalért nyúl, de nem éri el.

Én feladok mindent, csak vigyázhassak rád.

Féltelek, mert szeretlek, ne hibáztass, csak lásd,

Hogy a földbe taposott közös léptek egy új világba visznek, mik csak együtt szépek.

És a közös képek negatívján, ott csókollak hajnalig.

Ha eljössz álmomban, akkor könyörgöm, hogy maradj itt…

Az ablakomon át megfigyelt égbolt megérint,

Elmondom neked mikrofon: Ő az ki, kiegészít.

Az elveszett felem, őróla álmodtam,

Őszintén bánom, mert volt, hogy megbántottam.

Kérlek, adj tanácsot, igaz barátom,

Mert csakis ő lehet az kiben ezt a vigaszt találom.

Az örök nyugalmat, tudattalan délelőtt,

Emlékszem, hogy csókoltál szombaton éjfél előtt!

A Hátamra égett az ölelésed, mellkasomra arcod, bársonyos simításod.

És a nevetésed fülembe csalta a szirének énekét,

Vigyázok álmodra éjjelek éjjelén.

Hunyd be a szemed, drágám, álmodj meg egy holnapot!

Én megvalósítom neked, ígérem, nekünk lehozom a legfényesebb csillagot,

Hogy őrizze, míg álmodunk.

És ha meghalunk majd egyszer, egymás karjaiban lángolunk,

És égünk el…

Szemeid pillantása söpri el a fájdalmat.

Hogy mi lesz holnap, csakis mi döntjük el.

A szenvedés az élet része, tudom, néha rossz, de ennyire?!

Éjszakákon át forgolódom, verejtékem hullatom,

Belekapaszkodom a párnámba, de mégis pengét érzek a torkomon.

Gyönyörű, hosszú, vidám esték és nappalok,

Az éjszakában sötét képekkel nyomott emlékével alhatok.

Kit ölelnék át szívesebben? Téged vagy a hangfalam?

Kivel bújnék össze? Pár papírral vagy veled?

Mit találok szebbnek? 1-2 betűt vagy a szemed?

Szeretlek, szeretlek, csak szavak szavak hátán.

Másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány.

Másnak cél vagy, csak egy feladat, csak egy próba.

Másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorban.

Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni.

Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni.

Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani.

Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.

Te vagy minden órám! Te vagy minden másodpercem! Te vagy a lelkem!

Te vagy az egyetlen szerelmem!

Te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom!!

Te vagy a hangulatom, te vagy a könnycsepp az arcomon,

Őrült vagyok, tudom én, hát így nőttem fel:

Tele furcsa gondolattal és egy bolond fejjel álmodom minden éjjel.

De hát ilyenné lettem, behunyom a szemem, s máris ott-termesz mellettem!